A makrobiotikus étrend
A makrobiotikus táplálkozás harmóniára törekvő jellegénél fogva kerüli a szélsőséges, túlzottan jin vagy jang tulajdonságú élelmiszereket. Fő ételei a gabonafélék, amelyek az ember ősi táplálékai lévén kiegyesúlyozott, komplex hatású élelmiszerek. A gabonafélék az étkezés 50-60%-át teszik ki, a zöldségek nagyjából ennek felét. A hüvelyesek a táplálék további 5-10 %-át jelentik. Természetesen a makrobiotikus étrend is nagy figyelmet fordít az évszaknak megfelelő gyümölcsök, a magvak és a csonthéjasok fogyasztására.
A jin-jang fogalompár az élelmiszerek kálium-nátrium arányával is modellezhető. Ez a két elem fontos szerepet játszik szervezetünk egészséges működésének fenntartásában. A makrobiotika azt az étkezést tartja helyesnek, amelyben az egyes ételek úgy vannak összeválogatva, hogy a napi táplálék K-Na aránya 5:1 és 10:1 között legyen, ugyanis ez felel meg a legjobban az emberi szervezet sajátságainak. A mai világ tele van káros jin hatásokkal (sugárzással, vegyi anyagokkal), ezért egészségünk megőrzésében fontos szerepe van a jang típusú gabonafélék, sőt még a nagyon mértéktartóan alkalmazott konyhasó fogyasztásának is, amit az egyéb táplálkozási rendszerek általában nem ajánlanak. (Utóbbi alkalmazásánál vegyük figyelembe, hogy az erjesztett élelmiszerek, a szójaszósz, a miszó, a savanyú káposzta, valamint az ételízesítők eleve tartalmaznak konyhasót!)
Az alábbi ábra a jin-jang felosztás szerint ábrázolja az élelmiszereket:
Jóllehet a makrobiotika nem ajánlja a tej fogyasztását, a táblázatban mégis szerepel, mert a zöldségekhez hasonló helyen áll a jin táplálékok között.
Az élelmiszereken kívül a táplálkozást nagymértékben befolyásolják az évszakok, az ízek és a színek.
A nyári meleg jang, a téli hideg jin energiát ad. Főzéssel, sütéssel jang energiát juttatunk ételeinkbe, ezért télen inkább főtt ételt együnk, nyáron nyerset. A tavasz az energiák kifelé irányulásának az ideje a téli összehúzódás után, ilyenkor kell megadnunk szervezetünknek az újrakezdéshez szükséges energiát csíráztatott magvak, friss hajtások formájában. Ahogy melegszik az idő, a főzés, párolás idejét és a fűszerezést egyaránt csökkentsük. A nyár a gyümölcsök és a nyers zöldségek ideje kevesebb gabonafélével. A hideg italokat lehetőleg kerüljük, ellentétben a szokásokkal inkább meleg, gyógynövényekből készült teákat igyunk. Az ősszel fogyasztott ételeket nagyobb darabokra vágjuk, hosszabb ideig főzzük és gazdagabban fűszerezzük. A téli hidegben fontos, hogy meleg ételeket vegyünk magunkhoz, még a gyümölcs jellegű élelmiszereket is sütjük, mint a sült tököt vagy a gesztenyét. Ilyenkor több sóra, fűszerre, olajos magra, olajra, ghíre, főtt gabonára van szüksége szervezetünknek, ezek mind melegítenek.
A zöldségfélék makrobiotikus elkészítési módjai egész évben alkalmazhatók: a nituke (idényjellegű zöldségből készült, olajon pirított, majd nagyon kevés vízzel párolt, szójaszósszal ízesített étel, mely akkor lesz teljesen kész, amikor a folyadék teljesen elpárolgott róla) inkább őszi-tavaszi étel, míg a tempura (teljes őrlésű és durum liszt keverékéből készült sűrű, hideg palacsintatésztába mártott idényjellegű zöldségfélék forró ghíben vagy étolajban kisütve) kifejezetten téli táplálék. Nyáron, a fentiek szellemében, természetszerűen nyers zöldségsalátákat fogyasszunk.
Az ízek kölcsönhatásban állnak az egyes szervekkel, szervrendszerekkel, és egyben az energia különböző megnyilvánulási formáit is jelentik. A savanyú íz előnyös a májnak és az epének, s az energia, amit képvisel, gyorsító, összehúzó hatású. A keserű íz száraz, szétszóródó energiát jelent, serkentő hatást gyakorol a szívre, a vérkeringésre és a vékonybélre. Az édes íz tápláló energiát közvetít, nyugtatja a gyomrot, a hasnyálmirigyet és a lépet, míg a csípős íz a tüdőre, a légutakra, valamint a vastagbélre és az emésztésre van jó hatással. Az energia, amely megnyilvánul benne, erős, szétszóródó jellegű. Végül a sós íz a vesére, a húgy- és ivarszervekre, valamint a csontokra és az agyra hat pozitívan, és erős, lefelé húzó hatású energiát közvetít. Fő étkezésünknél ügyeljünk arra, hogy ételeinkben, ha csak nyomokban is, de jelenjen meg mind az öt íz.
Az ízeken kívül a színek sem elhanyagolhatók a makrobiotikus táplálkozásban. Nem mindegy, hogy egyhangú, a sok főzéstől színüket vesztett, barnás árnyalatú ételeket eszünk, vagy éppen színpompás, zöldségekből és gabonából álló kompozíció kerül a tányérunkra.
Az öt színt, ízt, az érzelmek ötféleségét, az időjárás elemeit, a világtájakat, az év- és napszakokat, az emberi élet korszakait, az érzékszerveket, azok működéseit, a szerveket és szervrendszereket a taoista filozófia alapján a makrobiotika analógiás rendszerbe foglalta az öt elemmel. A következőkben ezeknek az összefüggéseknek az egyszerűsített ábrázolása látható.
AJÁNLOM AZ OLDALT
