Ránk, magyarokra, a sertészsírra, paprikára, vöröshagymára épülő nehéz, kalóriadús, húsos pörköltételek szeretete
a jellemző, annak ellenére, hogy a hagymát a 16., a paprikát pedig csak a 17. században kezdtük el termeszteni, s a török hódoltság alatt sokféle zöldségételt fogyasztottunk.

A fejlődés eredményei

A hús nélküli, zöldségalapú reformtáplálkozás már többször hódított országunkban, gazdagította – vagy átmenetileg leváltotta – az amúgy jellegzetes húsos vagy gabonaalapú étkezést. Az amerikai zöldségek közül a paprika mellett a 17. században meghonosodott nálunk a paradicsom, a tök,
a bab, a burgonya, majd a kukorica is, de akkor még ugyanúgy idegenkedtünk tőlük, mint ma a padlizsántól vagy a patisszontól.
TUDTA-E? Különösen a burgonya elterjedése számított nagy áttörésnek, hiszen a gabonaféléket ez a zöldség minden tekintetben remekül helyettesíthette. Ám a régebbi konyhatechnikai gyakorlattal a burgonyából kifőzték a tápanyagokat, majd a főzővízzel

kiöntötték azokat, emiatt ez az értékes növény sokkal inkább volt tömőanyag, mint táplálék .

Növénykultúrák veszélyben

A nagy zöldségtermesztő cégek a gyors haszon reményében megváltoztatják a növények tulajdonságait, alapvető sejtszerkezetét, s ezzel a vásárlók számára értéktelenné teszik azokat. De a párhuzamosan alkalmazott vegyszerezés, műtrágyázás sem segíti a zöldségek diadalútját; már csak a biotermesztésű, tiszta élelmiszerekben bízhatunk. Sajnos éppen most teszik tönkre örökre a növénykultúrákat, amikor végre a konyhatechnika fejlődése, a korszerű főzőedények megjelenése fellendíthetné az egészséges, csodálatos zöldségfélék fogyasztását, megőrizhetné értékes anyagaikat. A párolt zöldségekben ugyan megmaradnak a táplálásunkhoz nélkülözhetetlen anyagok, de a nem bio, nyers zöldségeket fémjelző, egészségkárosító kémiai anyagok is.

Fűszerek csapdájában

A nehéz ételekről való lemondásban elsősorban a fűszerek segíthetnek bennünket. Ugyanakkor az ételek fűszerezésével egy kicsit be is csapjuk magunkat, hiszen a hús csak így válik ízletessé, csak így lesz élvezhető.
Jó tudni! Az erőteljes ízesítéssel, sózással elrontjuk ízlelőbimbóinkat, magasra tesszük ingerküszöbünket, s már nem is érezzük az élelmiszerek, növények természetes ízét. Már csak a fűszerek íze serkenti emésztésünket . Nem véletlen, hogy napjainkban az iparilag előállított élelmiszerekbe, levesekbe, készételkonzervekbe, felvágottakba nemcsak fűszereket, hanem ízfokozókat is tesznek, még jobban kitolva ezzel az ízlelőküszöbünket. Sajnos az önbecsapást sokaknak a zöldségekkel kapcsolatban is folytatniuk kell, s bár ezek önmagukban is sokkal ízletesebbek, mint például a hús, de nem annyira, hogy ellensúlyozzák a fűszerfüggőséget s felkeltsék étvágyunkat . De ha már az újkori magyaros koszt a pirospaprikán és hagymán nyugszik, s ezek élettanilag értékes zöldségek, feltétlenül érdemes őket megtartani a zöldségalapú táplálkozásban is!

Múlt és jövő

A kockára vágott vöröshagymát eredetileg felhevített zsírban fonnyasztottuk üvegesre, pároltuk puhára, vagy pirítottuk aranysárgára; a hagyma rostjai szétestek, zamatát átadta, ráadásul párolva már nem okozott gyomorégést sem. A zsírba a hagyma mellé pirospaprika került, ezzel vált teljessé a lé íze, mely lényegében a magyarost koszt alapízének tekinthető. Kétségtelen, hogy a modern, zsír nélkül is működő edényekben is megpuhul a hagyma, de
a jellegzetes zsírlevet már nem tudjuk pótolni.
HASZNOS TUDNIVALÓ! A korszerű főzőedényekben az összes zöldségféle zsiradék nélkül elkészíthető, majd fűszeres tejföllel utólag remekül ízesíthető. Még ízletesebbek a sütőben készített zöldségételek, melyeket akár hússal is gazdagíthatunk, bár például a padlizsánból, a tökből, a patisszonból és a zöldbabból hús nélkül is ízletes ételeket készíthetünk. És ne feledkezzünk meg a rántás nélküli főzelékekről sem, melyekhez feltétet készíthetünk zöldségekből is, például rántott cukkiniből, de a húst a gomba és a sajt is pótolhatja!

Miért csodálatosak a (bio)zöldségek?

A kérdésre leginkább a balkáni népek vagy a franciák tudnának válaszolni, utóbbiak például a hagymából húszfélét ismernek, s önálló ételként készítenek el, míg mi talán csak négyet: a vöröset, a lilát, a gyöngyöt és a fokhagymát, s lényegében csak fűszerként használjuk. Minél kevesebbfajta alapanyagunk van, annál szegényesebb az ételkészítési fantáziánk (bár a törökök egyféle padlizsánból is képesek százfajta ételt elkészíteni…). A legjobb, ha mi is követjük a példájukat, s megteremtjük a magunk padlizsán-, patisszon-, cukkini- és zöldbabkultuszát.
A padlizsán ugyan nem különösebben tápláló növény, még csak vitamintartalma sem jelentős, de remek olajfelvevő képessége és zamatos íze miatt nélkülözhetetlen a teljes értékű, változatos táplálkozásban.
Fogyaszthatjuk sütve, grillezve (fűszerekkel ízesítve akár bifsztekként is), párolva, rántva vagy palacsintatöltelékként is, illik hozzá
a gomba, a vöröshagyma, a paradicsom, de a bazsalikom is. Ezekkel egybesütve remek ételt készíthetünk belőle.
Fontos! Ugyanígy használható fel a cukkini, a patisszon és a tök is: a párolt, natúr patisszon, akárcsak a karfiol, prézlivel és tejföllel meghintve az egyik legízletesebb csemege. Mellettük sárga zöldségekkel, répával, sütőtökkel színesíthetjük, s tehetjük tartalmasabbá étkezésünket, a belőlük készített levesek újrafelfedezésre érdemesek. A zöldségek csodája nemcsak ízükben, széles körű felhasználási lehetőségükben, színességükben rejlik, hanem különleges gyógyhatásaikban is.