Magyarországon a Szent Imre Kórház főorvosa, Pados Gyula szerzett az elhízás elleni küzdelemben legnagyobb gyakorlatot. Tapasztalatait könyvben foglalta össze, az alábbiakban ebből idézzük legfontosabb megállapításait.
A világ gazdagabbik felének egyik legnagyobb kihívása az elhízás, hiszen a lakosság egyre nagyobb hányada jut tápanyagokban gazdag táplálékhoz, miközben egyre kevesebben végeznek fizikai munkát. A zsírszövet felszaporodása magával hozza a vérnyomás emelkedését, a vérzsírok koncentrációjának megnövekedését, amelyek elősegítik az érelmeszesedés kialakulását. Ezek koszorúér-szűkület, szívinfarktus, alsóvégtag és nyaki ütőér szűkület formájában jelentkeznek leggyakrabban. Mindez nagyrészt megelőzhető akkor, ha nincs testsúlyfölösleg vagy sikerül megszüntetni, mérsékelni. A fogyókúra tehát korántsem csupán esztétikai, hanem valóban "életkérdés".
Az elhízás
Az orvosok, dietetikusok elsősorban a BMI (Body Mass Index) segítségével különítik el a normális testsúly, a túlsúly és az elhízás kategóriáit. A BMI indexet a testsúly kg értékének és a testmagasság méterben kifejezett értéke négyzetének a hányadosa adja. Normális értéke 20-25 között van, 25-30 között túlsúlyról, 30-as BMI felett orvosi értelemben elhízásról beszélünk, ezen belül pedig, 40-es BMI felett morbid, kóros elhízást állapíthatunk meg.
Mivel a többletsúlyt nemcsak a zsírszövet, hanem az izomszövet vagy a csontok súlya is adhatja, ezért orvosi értelemben elhízás alatt a testzsír mennyiségének felszaporodását értik. Ez az alábbi képletből számítható ki: 1,2 x BMI + 0,23x életkor - 5,4 és férfiak esetén még - 10,8 (nők esetén 0). Magyarországon a felnőtt lakosság körülbelül 40 százaléka túlsúlyos (BMI 25-30 között van) és kb. 20 százaléka elhízott (BMI 30 felett.)
Az elhízásnak két típusa van. Az elsősorban hasra terjedő, képi hasonlattal élve "alma" típusú, férfias típusnak, pókhas, sörhas elhízásnak is nevezett típus az, ami szövődményekre, így magas vérnyomásra, infarktusra, cukorbetegségre, agyvérzésre, magas vérzsírszintre inkább hajlamosít. Ezzel szemben a csípőre, combra lokalizálódó, "körte" elhízás, amit nőies típusúnak is neveznek, általában nem okoz szív és érrendszeri szövődményeket, főleg csak esztétikai probléma, és legfeljebb visszérbetegségre hajlamosít. Sajnos, az elhízottak több mint 3/4 része a veszélyeztetettebb "alma" típusba tartozik.
Kockázatok
Az Egészségügyi Világszervezet az elhízást magát is a krónikus betegségek közé, az Amerikai Kardiológiai Társaság pedig az elsőrendű rizikófaktorok közé sorolta, a magas vérzsírszint, a magas vérnyomás és a dohányzás mellé. Az elhízáshoz csatlakozó egyéb rizikófaktorok, a magas vérnyomás, a magas vérzsír (koleszterin)szint és a magas vércukorszint tovább növelik az infarktus kockázatát - ezt az összetartozó "négyesfogatot" nevezik metabolikus szindrómának. Mindez a mozgásszegény életmóddal társulva súlyos veszély-tényező és nemcsak a szív-érrendszeri betegségek, hanem a cukorbetegség, egyes emésztőrendszeri megbetegedések, mozgásszervi elváltozások, és a daganatok kockázatát is növeli.
Az elhízás okai
Leegyszerűsítve azt szokták mondani, hogy az elhízás fő oka, hogy túl sokat eszünk és túl keveset mozgunk, vagyis tudományosan fogalmazva: nagyobb az energia-bevitelünk mint az energia-leadásunk. Az elhízás hátterében azonban több ok is állhat: örökletes anyagcsere-zavarok, túltáplálkozás, az iskolázottság és a szociális helyzet, a mozgásszegény életmód, a rendellenes étkezési szokások és hormonális működési zavarok is. Az elhízás kötődhet bizonyos életszakaszokhoz, így például különösen veszélyes a gyermekkori, kamaszkori elhízás, mert ezt még nehezebb felnőttkorban lefogyasztani. A nők elhízásának egyik leggyakoribb oka a terhesség, illetve a szoptatás alatti testsúlynövekedés, és a fogamzásgátlók szedése is hajlamosíthat az elhízásra. A férfiak elhízásának gyakori oka a fizikai aktivitás csökkenése: például a harmincas életévekben a házasságkötés után vagy abbahagyott sportolás miatt megváltozott életmód miatt alakulhat ki elhízás. A dohányzás abbahagyása is súlynövekedéssel járhat.
Az elhízás kezelése
Az elhízás kezelésében alapvető a kalóriaszegény diéta, az energia-bevitel csökkentése. Az életmód hosszabb távú megváltoztatása egyben viselkedés-, magatartásterápiát is igényel. Amennyiben az elhízás diétás kezelése nem hozza meg a kívánt eredményt, gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, sőt, súlyosabb, kóros elhízás esetén esetenként sebészi eljárások is szóba kerülhetnek. Pados Gyula főorvos úgy véli, ideális esetben a fogyókúra megkezdése előtt mindenkinek szüksége lenne orvosi vizsgálatokra és a kúra alatt rendszeres ellenőrzésre, általában pedig elmondható, hogy minél rosszabb az egészségi állapot, annál kisebb túlsúlynál indokolt már az orvosi kezelés. Ha szívkoszorúér vagy agyi érbetegség, cukorbetegség fennáll, akkor már 25-ös BMI érték felett orvoshoz kell fordulni. Ha ilyen nincs, de legalább két másik rizikófaktor fennáll a következőkből: hipertónia, magas vérzsírszint, dohányzás, férfiaknál 45 év feletti életkor, akkor 27-es BMI esetén indokolt az orvosi kezelés bevezetése. A témát folytatjuk, a következő cikkünkben az elhízás mértéke szerint ajánlott fogyókúrákat ismertetjük.
Sorozatunkban, amelynek bevezető cikkében az elhízás okairól, fajtáiról és kockázatairól olvashattak, Dr. Pados Gyula, a Szent Imre Kórház főorvosa legfontosabb megállapításait foglaltuk össze, "Túlsúly és elhízás" című könyve alapján. Ez alkalommal gyakorlati tapasztalatait idézzük fel az orvosi tanácsok alapján végzett fogyókúrákról. A követendő súlycsökkentő eljárásokat, módszereket az elhízás mértéke szerint csoportosította.
Kismértékű túlsúly
Azoknál, akiknek a súlyfeleslege 20 százalék alatt van (a BMI szerint 25-27 közti testtömeg-indexűek tartoznak ide), általában 3-7 kg-os súlytöbbletről van szó, melyet általában még nem kísérnek az elhízás szövődményei. Ezért őrájuk "rábízható" a fogyókúra, bár ösztönözni kell őket is arra, hogy ez lehetőleg kivizsgálás és táplálkozási tanácsadás mellett történjen. (Már csak azért is, hogy ne a bulvárlapok diétás tanácsai és reklámjai befolyásolják őket a módszer kiválasztásában.) Mérsékelt túlsúly esetén heti 0,5 kg fogyásra kell törekedni, ami elérhető már akkor is, ha az elhízott ember napi 500 kalóriával kevesebbet eszik a korábbinál. Ezt el lehet érni kis odafigyeléssel is: diétás élelmiszerek, zsírszegény húsok, hentesáruk és sajtok, rostdús kenyérfélék és "light" üdítők fogyasztásával is a korábbi válogatás nélküli táplálkozás helyett. Bizonyos rostkoncentrátumok (búza és zabkorpa alapú készítmények) és a müzlik, gabonapelyhek, corn flakes-félék az étvágy csökkentésével segíthetnek.
Számtalan diétarecept forog közkézen, ezek azonban többnyire tudományosan nem megalapozottak, és leginkább csak rövidtávú eredményeket lehet velük elérni. Márpedig a visszahízás okozta kudarcélmény lelkileg sincs jó hatással a fogyókúrázóra. Ilyen, egyoldalú, hosszabb távon egészségtelen hiányt okozó étrend pl. a pontdiéta, a Lutz és a Kasper diéta, a tejszínhab-eper diéta, a Banting és Hollywood-diéta, és az egyféle ételt kultiváló félcsirke, túró, rizs, burgonya-tojás, ananász, szőlő diéta és a többi. Ivókúra, például sör és a tejkúra, nem ajánlható, mivel a többihez hasonlóan vas-, vitamin- és rosthiányos. Természetesen sok hasznos elemet tartalmazó, észszerűbb diéták is vannak, ilyen például az életvitel-programszerű testkontroll és a csoportos Weight Watchers diéta.
20-40% túlsúly (BMI: 27-31)
A fogyókúrázók legnagyobb része ebbe a kategóriába tartozik. Ilyen túlsúly mellett az elhízás már nem csak kozmetikai-esztétikai probléma, hanem az egészségi állapot romlására, szövődményekre is lehet számítani, különösen "alma" típusú elhízásnál, és ha a súlytöbbletet egyéb rizikófaktorok is kísérik. Hosszú távú fogyókúrára általában nőknek napi 1200, férfiaknak napi 1500 kalóriát tartalmazó étrendet javasolnak. Ezt a gyakorlatban kétféleképpen lehet megoldani: vagy a tápanyagtáblázat segítségével megtanuljuk hozzávetőlegesen kiszámítani az egyes táplálékhoz tartozó kalória-értékeket, vagy tartjuk magunkat ahhoz, hogy szigorúan a fogyókúra idején is ajánlható tápanyagok köréből állítjuk össze étrendünket - a tapasztalatok azt mutatják, hogy így is tartható az 1200-1800 kcal napi bevitel. Hogy miért éppen 1200-1800, átlagosan 1500 kcal az ajánlott napi energiamennyiség? Mert, ha ez alá csökken a napi bevitel, akkor a szervezet védekezni kezd: lecsökkenti az alapanyagcseréjét, aminek következtében a kevesebből is több hasznosul, majd a diéta abbahagyásakor szinte biztosan bekövetkezik a visszahízás.
A szakemberek megállapították azt is, hogy nem mindegy az sem, hogy ez az 1500 kcal milyen tápanyagokból származik. Bebizonyosodott, hogy azok fogytak jobban, akik ugyanannyi kalória bevitel mellett kevesebb zsírt, de több szénhidrátot fogyasztottak. Ugyanakkor a szénhidrátok egy részének, pl. a cukornak a fogyasztását is korlátozni kell. Pados Gyula összefoglaló munkája mellékletében részletes táblázatban ismerteti a leggyakoribb tápanyagaink 100 grammjának kalória- és zsírtartalmát.
40-100% közötti túlsúly (BMI 31-44 között)
Jelentős túlsúly mellett az elhízás szövődményeinek jóval nagyobb a veszélye, ezért a nagy egészségi kockázat miatt egyes esetekben a sürgősebb beavatkozást is indokoltnak tartanak. Erre a célra (megfelelő feltételek mellett) a 800 kcal alatti diéták is szóba jöhetnek. Ezeket az orvosi nyelvben VLCD: Very Low Calory Dietnek, igen alacsony kalóriatartalmú étrendnek neveznek. Ennek legszélsőségesebb formája az ún. 0 diéta, amely azonban nem megbízható, eredményessége és súlyos mellékhatásai miatt nem szerepel a hivatalos ajánlásokban. A VLCD diétának két alapvető formája van: vagy élelmiszerekből tevődik össze a napi 300-800 körüli kalóriamennyiség (főleg fehérjebevitel, kiegészítve zöldségekkel, sovány tejtermékekkel, vitaminok és ásványi anyagok pótlásával, a másik esetben előre elkészített tej vagy tojásfehérje alapú, vitaminokkal és ásványi anyagokkal kiegészített italporok használatosak - közülük pl. a legismertebb a Cambridge-diéta, amelyik 330 kalóriát tartalmaz adagonként. A nálunk forgalomban lévő készítményeket nem önálló fogyasztásra, hanem egy főétkezés helyettesítésére ajánlják.
A VLCD csak súlyos egészségi kockázat esetén és csak orvosi ellenőrzés mellett (legjobb intézetben, ahol orvos, dietetikus, testnevelő segítsége is igénybe vehető) és legfeljebb 7-10 napig alkalmazható, mert egy hét után a szervezet védekezni kezd, lelassítja az alapanyagcserét, s utána hiába esznek kevesebbet, több hasznosul. A Szent Imre Kórház Lipid részlegén is csak egy hetes időtartamú VLCD-t (500-800 kcal) alkalmaznak, de összekötve belgyógyászati, endokrin, kardiológiai kivizsgálással, tornával és a túlsúlyosok kiképzésével egy hosszútávú diétára. A VLCD tilos viszont szívritmuszavar, vese- és májelégtelenség, láz, hasmenés, bulímia, anorexia nervosa és depresszió esetén.
100% feletti túlsúly (a BMI 45-nél nagyobb)
A már életet fenyegető, kóros mértékű elhízás esetén a sebészi beavatkozás is szóba kerülhet. Jelenleg elsősorban az endoscopos úton történő gyűrű felhelyezéses beavatkozást végzik, melynek lényege, hogy a gyomor felső részére helyeznek fel gyűrűt, lecsökkentve annak térfogatát. A szűkületen keresztül csak folyékony, pépes folyadék tud végighaladni. A módszer segítségével 20-30 kg tartós testsúlycsökkenés érhető el. Feltölthető ballon gyomorba történő elhelyezésével, az éhségérzet csökkentésével is érnek el jó eredményeket. A plasztikai sebészeti műtét (zsírleszívás) csak 0,5-2 kg zsírszövet eltávolításával jár, ami inkább alakformálásra, mint fogyókúrára alkalmas.
Az elhízás gyógyszeres kezelése
A diéta mellett szóba jöhet a gyógyszeres segítség is. Dr. Pados Gyula a hazai forgalomban lévő gyógyszerek közül két, különböző hatásmechanizmusú készítményt mutat be idézett könyvében. Az egyik egy szibutramin hatóanyag tartalmú szer, mely fokozza a telítettségérzést és mérsékelten az anyagcserét is növeli. Mellékhatásai miatt szívbetegeknél ellenjavallt, magas vérnyomásúak csak beállított vérnyomás mellett alkalmazhatják. Teljesen más a hatásmechanizmusa a másik, orlistat hatóanyag tartalmú szernek. Ez nem szívódik fel, nem kerül a szervezetbe, hanem a bélrendszerben gátolja a zsírok felszívódását, így szedése esetén az elfogyasztott zsírok mintegy 30%-a kiürül a széklettel. A szernek jó hatása van a koleszterin, a triglycerid, vagy a HDL-cholesterin, vércukor szintre is. Egészségi kockázat esetén már alacsonyabb BMI értéknél szóba kerülhet, de minden esetben orvosnak kell dönteni a gyógyszeres kezelésről.
A diéta nem elég
A fogyókúra nélkülözhetetlen része a diéta, de igen fontos az energialeadás, a mozgás is. A leginkább ajánlható mozgásforma a gyaloglás, a futás és a biciklizés. Emellett az elhízottak életmódjának, táplálkozási szokásainak alapvetően meg kell változnia. Pados főorvos ajánlja a diétás napló vezetését: az önmegfigyelés sokszor már önmagában jó hatással van arra, mit eszünk és mennyit mozgunk. Sokat segít, ha a fogyókúrázó nincs egyedül, hanem egy csoport van a háta mögött, szakképzett vezetővel: az egészséges versengés jó hatású. A viselkedésterápia része ellenállni a kísértésnek: megtanulni körültekintően, visszafogottan vásárolni, csak a legszükségesebb táplálékokat tartani otthon, lassan, az evésre koncentrálva étkezni, és ha úgy érezzük, elég, a tányéron hagyni az ételt. A beidegződések, rossz szokások sok elhízás hátterében állnak: például számos anyuka hízik el, amikor megeszi gyermeke tányérjáról az ételmaradékot, mások pedig a gyorsan, oda sem figyelve, esetleg olvasás közben bekapkodott ennivaló "áldozatai". Törekedni kell arra, hogy ne egyszerre sokat, hanem inkább többször kevesebbet együnk, és lehetőleg este a legkevesebbet. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
