Manapság világszerte, így hazánkban is egyre több ember túlsúlyos és elhízott. Közülük sokaknak napi témája, hogy hogyan, milyen módszerrel fogyjanak le. A legtöbb ''csodadiéta'' hatékonyságát és biztonságát azonban a táplálkozástudományi szakemberek megkérdőjelezik. Dr. Robert C. Atkins az 1970-es évek elején alkotta meg Amerika legnépszerűbb, ugyanakkor legvitatottabb diétáját, amely napjainkra nálunk is ismertté vált.
A diéta lényege, hogy a táplálkozás alapját a zsírok és fehérjék alkossák, s a szénhidrátok fogyasztása minimálisra csökkenjen. Megjegyzendő, hogy ez a diéta Amerikából indult hódító útjára, ahol az emberek táplálkozására elsősorban a túlzott, sokszor mértéktelen szénhidrátfogyasztás jellemző, s ennek mérséklése (de nem drasztikus csökkentése) ott tényleg kívánatos lenne. Az európai emberek táplálkozási szokásai azonban nem teljesen azonosak az amerikaiakéval.
Az Atkins-diéta négy szakaszból áll. Az első a bevezetés szakasza, amelyben megindul a fogyás. Ez minimum két hétig tart, de Atkins szerint azoknál, akiknek nagy az ''anyagcsere-ellenállásuk'', ennél hosszabb idejű is lehet. Ebben a szakaszban napi 20 g szénhidrát fogyasztása engedélyezett, bőséges zsírés fehérjefogyasztás mellett. Nem szabad gyümölcsöt, kenyeret, főtt tésztát, gabonát, keményítőtartalmú zöldséget, margarint, olajos magot és csonthéjasokat enni, ugyanakkor szinte korlátlanul fogyasztható mindenféle hal, tenger gyümölcsei, szárnyas, vörös hús, tojás, zsíros sajtok, olajok, zsírok, vaj és néhány zöldség, de az utóbbi csak kis mennyiségben. A tejtermékek közül csak sajt, tejföl és vaj ehető. Ebben a szakaszban a fogyás mértéke kb. heti 2- 2,5 kg.
A 2. szakasz a folyamatos fogyás szakasza, amikor is hetente 5 g- mal növelhető a napi szénhidrát mennyisége, főleg szénhidrátban szegény zöldségek, illetve bogyós gyümölcsök révén. Ebben a szakaszban a fogyás mértéke kb. heti 1,5 kg, s addig kell folytatni, amíg kb. 3-5 kg leadandó súlyfelesleg marad.
Az ezt követő szakaszt Atkins előkészítő megelőzésnek nevezte. Ennek az a lényege, hogy a szénhidrátfelvételt heti 10 g-mal kell növelni, főleg kis glikémiás indexű élelmiszerekkel, de csak addig, amíg a súlyleadás meg nem áll.
Atkins szerint ezt a szénhidrátmennyiségű (kb. 70-120 g) táplálkozást kell folytatni a 4. szakaszban, a tartós megőrzés szakaszában is, de a szénhidrátfogyasztást ne növeljük, mert akkor elkezdünk hízni. Habár a 3. szakasz végére elért szénhidrátmennyiség minden embernél más és más lehet, de még mindig jócskán elmarad az egészséges táplálkozási ajánlásokban szereplő 50- 55 energia%-tól.
A táplálkozástudományi szakemberek többsége egyetért abban: a fogyás lényege az, hogy több energiát használjunk fel, s kevesebb energia jusson a szervezetünkbe. Az energiafelhasználás leghatékonyabb módja a rendszeres sport, míg a kevesebb energia felvétele kevesebb étel fogyasztásával, illetve megfelelő nyersanyag-válogatással érhető el. Ha étkezésünkben a zsírok mennyiségét csökkentjük, az az összenergia felvételének csökkenésében jobban meg fog mutatkozni, mint ha a szénhidrátokat csökkentenénk, ugyanis 1 g zsír 9 kcal energiát szolgáltat, míg 1 g szénhidrát csak 4 kcal-t. Ha a nyersanyag-válogatás megfelelő, az étel mennyisége miatt nem kell aggódnunk, mert kis energiatartalmú élelmiszerek választásakor egy nagy tányér étel is nyugodtan elfogyasztható. Az Atkins-diéta népszerűségének egyik oka, hogy elhiteti az emberekkel: azok az ételek, amelyek a többi fogyókúrában tilosak vagy csak mértékkel fogyaszthatók (pl. mindenféle hús, zsíros sajtok, vaj stb.), ezúttal szinte korlátozás nélkül ehetők, így a fogyókúrázónak nem kell megvonnia magától a kedvenc ételeit.
Az Atkins-diéta előnye, hogy a fogyókúrázók gyorsan és látványosan fogynak, mivel a szénhidráthiány miatt elsősorban a zsírokat mozgósítja a szervezet, ha energiára van szüksége. Ez valóban sok fogyni vágyó ember számára kecsegtető lehet, azonban emellett rengeteg nemkívánatos, sőt, sokszor egészségkárosító hatása is van ennek a diétának. A szakemberek többsége szerint az eredményes, egészséges fogyókúra során az az ideális, ha nem gyorsan, hirtelen szabadulunk meg a súlytöbblettől, hanem fokozatosan, hetente kb. 0,5-1 kg leadásával. Ez sokkal nagyobb garancia a visszahízás elkerülésére, mint a gyors fogyás.
Az Atkins-diéta egyik nagy hátránya, hogy az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozási ajánlások szerinti 55-15-30 energia%-os szénhidrát-fehérje-zsír arány megbomlik, s nagymértékben eltolódik a zsírok és a fehérjék javára. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy az a legcélravezetőbb a fogyás sikerének elérésére, ha valamelyik táplálékfajtát, illetve tápanyagot kiiktatják az étrendjükből. Ez azonban helytelen gyakorlat, hiszen minden tápanyagra szüksége van a szervezetnek, s ha valamelyiket száműzzük, az lehet, hogy hamar testtömegcsökkenést eredményez, azonban a többi tápanyag nagyobb arányban fog szerepelni az étrendben, s ez hosszú távon egészségkárosodást eredményezhet. Az eredményes diétás kezelésnél a hangsúlyt a kiegyensúlyozott, mértékletes étkezésre, s nem bizonyos ételfajták, illetve tápanyagok kerülésére kell helyezni. Az egészséges étrend esetén ajánlott 55-15-30 energia% arány a fogyókúra ideje alatt is ajánlható, esetleg a 30 energia% zsírt célszerű 25 energia%-ra csökkenteni.
A fogyókúra természetesen mindenkinek elsősorban a testtömegcsökkentést jelenti, és sokan megfeledkeznek arról: a fogyás mellett éppolyan fontos tényező az is, hogy eközben szervezetünk, egészségünk ne károsodjon. A szélsőséges diéták, mint amilyennek az Atkins-diéta is nevezhető, már rövid távon egészségi problémákat okozhat, hiszen a nagyon csekély szénhidrátfelvétel miatt a szervezet nem jut hozzá a napi szükséges rostmennyiséghez, s hiányt szenvedhet a gabonákban és a gyümölcsökben található vitaminokból és ásványi anyagokból is. A nagy zsírtartalmú étrend növeli a szív és a keringési rendszer betegségeinek kockázatát, míg a sok fehérje a vese, a máj és az ízületek károsodását idézi elő. A sok állati fehérje fokozza a kalciumnak a vizelettel való ürítését. Mivel az efféle szélsőséges diétákat elsősorban nők alkalmazzák, a fokozott kalciumürítés miatt fellépő kalciumhiány csontritkuláshoz vezethet. Atkins a diétájában a tejet sem ajánlja a szénhidráttartalma miatt. A túlságosan sok állati (nem tejből származó) fehérje felvétele ezenkívül a veseműködések csökkenését is eredményezheti. Minthogy a zsírégetés során keletkező ketonok nemcsak a vizelettel, hanem a lehelettel is ürülnek, ez kellemetlen, rossz szájszaggal jár.
A szénhidráthiánynak ugyanúgy megvannak az egészségre káros hatásai, mint a túlzott fehérje- és zsírfogyasztásnak. Nőknél a fogamzás előtt kifejezetten hátrányos lehet a szénhidrátok drasztikus csökkentése, mert a teherbe eséshez szükséges megfelelő hormonműködést akadályozza. De az is figyelemre méltó, hogy az agy számára nélkülözhetetlen, szinte egyedüli energiaforrás a glükóz, amelynek fontos szerepe van az emlékezési és a tanulási folyamatok fenntartásában, javításában.
A glikogén vagy a glükóz hiánya zavart okoz az izomműködésben is. Ha ezekből a szénhidrátokból nincs elegendő a szervezetben, az az állóképesség és a fizikai teljesítmény nagymértékű csökkenését eredményezheti. Számos kutatási eredmény alapján megállapítható, hogy a sportolók szénhidrátfelvétele és fizikai teljesítménye között szoros összefüggés van. Vannak a szervezetben olyan sejtek, amelyek csak a glükózt képesek felhasználni energiaforrásul. Ezek közé sorolhatók: 1. a központi idegrendszer sejtjei, 2. a vörösvérsejtek, 3. bizonyos fehérvérsejtek, 4. a csontvelői sejtek, 5. a vese kéregállományának sejtjei, 6. sebzés, sérülés környéki, gyorsan szaporodó fibroblasztok. Mindezek mellett a csekély szénhidráttartalmú étrend oka lehet a szédülésnek, fejfájásnak, ájulásnak, hasi görcsöknek, székrekedésnek, a szervezet elsavasodásának, valamint bizonyos vitaminok és ásványi anyagok hiányának. Ezek a hatások szintén rontják az egyén szellemi és fizikai teljesítőképességét. A szénhidrátszegény diéta depressziót is okozhat, ugyanis a szénhidrátok fontos szerepet játszanak a szerotonin termelésében. Ha kevés a szénhidrát, kevesebb szerotonin termelődik, ami hangulati változásokban, depresszióban nyilvánulhat meg. A nők szervezetében ráadásul eleve kevesebb szerotonin termelődik, így a szénhidrát hiányából adódó tüneteik még drámaibbak, mint a férfiaké. A szerotoninnak az is fontos feladata, hogy közvetíti az agyban a jóllakottság érzetét.
Az egészséges fogyókúra során az az ideális, ha a felvenni szánt energia mennyiségét csökkentjük, s egyidejűleg a fizikai aktivitás mértékét, intenzitását növeljük. Az energiamennyiség csökkentésének mértéke függ az életkortól, a fizikai aktivitás mértékétől, az előzőleg elfogyasztott energia mennyiségeitől, a táplálkozási szokásoktól és az egészségi állapottól. Fontos, hogy a fogyni vágyó ne érezze tehernek a fogyókúrát, s ne hagyja abba a kívánt eredmény elérése előtt. Ez a kisebb lemondásokkal járó étrendek esetében jobban kivitelezhető. A mozgásnak és a sportnak az egészséges ember életvitelében is fontos szerepe van, ám a fogyókúra alatt szerepük még hangsúlyosabban jön számításba. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a sportnak jótékony hatása van a szívre, vérkeringésre, tüdőre, csontokra és izmokra, másrészt a fogyókúra kevesebb étkezési (és ezáltal élvezeti) lemondással valósítható meg (időnként még egy kis édesség is belefér). A fogyókúra során tehát a kiegyensúlyozott, egészséges étkezés és a sport együttesen garantálja a sikert. Egészségünk megőrzését ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint a számunkra ideális testtömeg, illetve küllem elérését.
Irodalom 1. Atkins, R. C.: Dr. Atkins forradalmian új étrendje, 2002 2. Krauss, R. M. et al.: AHA Dietary Guidelines Revision 2000: A statement for healthcare professionals from the nutrition of the American Heart Association. J. Nutrition, 131, 132-146. 3. Ornish, D.: Was Dr. Atkins Right? JADA, 2004. április, 537-542. 4. A Magyar Elhízástudományi Társaság Konszenzus Konferenciája az elhízás kezeléséről, 2004. április 30.
Ágoston Helga dietetikus Fodor József Országos Közegészségügyi Központ, Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézete
Forrás:www.uj-dieta.hu |